Tisztelt barátaink és alkotótársaink!
Tájékoztatunk benneteket arról, hogy a következő Veranda est
Időpontja 2009. augusztus 4., 18:00.
Helye: Budapest, IX. Vendel u. 9. Veranda éterem.
A program:
Irodalmi műhely
Bemutatásra szánt alkotásaitokat tehát hozzátok magatokkal.
Az estre valamennyi alkotóközösség valamennyi tagját kitörő lelkesedéssel és szeretettel várja
Tóth Irén "Morci"
Széll Zsófi és
Molnár Péter
Egy levegővel
(2009. július 27. 12:30)
Források
az imák lecsordogálnak
a válladról a melledre,
tömeg-
vonzásban simítom ki
homlokod, fáradt
szürkület
szeretem a bőröd, az illatod,
a hétköznapi toporgásokban
előírt mondat, akkor ott,
minek, hogy
hangodban a mindig-
éjszakák, kapaszkodunk,
aKibe
(szeretnélek
lefürdetni
lemosni
a szennyet
csak Téged
hagyni
meg)
(Annyira hiányoztak a szavak. A történések rengetegében keringve nem merengek el egy-egy tekinteten, nem számolom meg a mosolyokat. Esténként az ágyban fekve köszönöm meg az életeket. Halkan hasra fordulok, megsimogatom a rajtam pihenő kezet.
A pillanatok nem fonják át nyakam. Én ölelem őket magamhoz, s rakom vissza őket kagylóik mélyére.)
Ki-tart
nézel
elnézlek
bele a semmibe
ott van a pont
ahol a fókusz
tapadást talál
a csend árnyék
már régen bújtam
ki-hunyó most keress
számolj el százig
és megtalálsz
szerelem
ha baj van
nevetek
nevetek
nevetek
csak-rád
(szellőztet)
Hozok, viszek
ugyanúgy félek minden állva hagyott csikktől,
tengerbe veszett matrózokkal álmodom,
csíkjaik vonulnak át a képernyőn, ahol a helyed
önmagába tükröződő árnya nevet könnyedén,
mindent kikapcsolni, leszámolni az árammal,
az apróbb rezgéseket tartani csak meg, ilyen
rendjéből kifordult világgal sistereg, suttogó
függönyök között lebegő óceánként az ég -
feldereng (merengő édes, ez egy pillanat, ez
egy véletlenül tűnődésbe ragadt matróz csíkja
odafenn, ami a tekintetünk keresztezi, semmi-
képp ne veszíts el, gyengéden döntsük el azt a ...)
(rossz versek szekció)
Staccato
nem kapsz újabb feladatot
csak ülj, és pihenj
hogyan is volt?
amikor még minden zaj szív-
dobbanás, bélmozgás,
beszédhang
úgy szűrte át magát
ide
oda
hozzád
állandó sikoly
mikor
érsz el idáig
belső mélység
hatlábnyi vermekben
lapuló vágy
várat
és persze megint
nemet mondtál
(magadnak)
ugye, ülsz?
ugye, pihensz?
a felhők a nap elé
rohannak
nincsenek itt már
árnyak
ölelnél
valószínűleg pityeregnél kicsit
ha derékon ragadna az ég
bele a kékbe
a szürkébe
mindegy
csak kövek csobbannak
iciri tócsákban
álldogál az isten
már nem kell
ügyelnie sem-
miféle
bójára
(rossz versek szekció)
Csurai Zsófi
Tisztelt barátaink és alkotótársaink!
Tájékoztatunk benneteket arról, hogy a következő Veranda est
Időpontja 2009. július 7., 18:00. (MA!!!)
Helye: Budapest, IX. Vendel u. 9. Veranda éterem.
A program:
Kölyökszínpad
A nyitó estről már ismert fiatal csapat olvas fel néhány verset és prózai művet.
Ezután szünetet tartunk, és 19:00.-tól
Irodalmi műhely
Bemutatásra szánt alkotásaitokat tehát hozzátok magatokkal.
Az estre valamennyi alkotóközösség valamennyi tagját kitörő lelkesedéssel és szeretettel várja
Tóth Irén "Morci"
Széll Zsófi és
Molnár Péter
"to look life
in the face
always
to look light
in the face
and to know it
for what it is
and last
to know it
to love it
for what it is
and then
to put it
away
Leonard
always
the years
between us
always
the years
always
the love
always
the (h)ours"
Virginia Woolf
Óda a kelő naphoz
...arccal a holnapnak,
neked fenékkel...
Két kézzel markolod -
éveim, és szórod
az idő elé, nyirkos
februárokba
szöktető rengeteg
a szív, letét -
kísértetek zúzzák be
ablakom, megint a
fal, a nyíló ajtókon
át beszökő hideg szorítja
számhoz nyakad -
csupaszon szeretlek,
aztán roncsszavak, ki
billeg ott a befagyott
sarkon -
lobogó üstökös az
éj, s ha még maradsz,
nem pazarlás, hanem
üdvözülés, minden kelő
nap.
most nem érek az égig
magamhoz is alig férek
a rést ásítás takarja ki
nő a tompa, puha kéreg
zsófi álmos
zsófi rémes
zsófi van még
zsófi képes
zsófi szeret
csak megint nem ér el
zsófi elég
zsófi elég
most nem érek az égig
pedig nap, mint nap
élek
Viharból
Sormintás reggeli fény zárja
az éjszakai latolgatásokat.
Sarkában lohol a kávé, kifröccse-
nő szavakkal szeretkezik a padlón.
Az ablak résein átcsusszan
a meleg. Szépen szeretnek
ilyenkor a virágok, bele-
nyújtóznak a földbe. Esőillatú
rögök vigyorognak a kannára
- lágy kezek, ujjon gyűrű -
a második esélyek nem kibúvók
nem lehet őket lepréselni
felköhögni a vizet
amit az éjszakába rejtőzött tó
nyomott le torkodon
kapkodsz
megint kapkodsz
Isten szerelmére
nem igaz
hogy
minden sziromban színek lüktetnek.
Gyengéden megsimogatom
lepedőmön szétterülő haját.
Magas házak tetején akadt felhőt
tuszkol szürke szatyorba a vihar.
- ügyelj a bójákra -
(átszerkesztés alatt)
A csillár
Mégsem mondom
hangosan. Mindenféle ki-
csúszhatna a számon. Olcsó
köntös a Mi. Csupasz megoldások
(b)őrkötésben. Vissza-
fojtom. Lefejtem magamról. Egy gombolyag
ima, majd fonok belőle hitet. Vagy
magam rád.
(Jó eged leszek.)
(átépítés alatt)
Legyint és felemel
vagonok mentén pörögtem
szoknyám libbent fel, alá
sínek közé keveredett kóc
a percek folytonos kattanásai
- a ritmus nem törik
meg -
évek a kanyarban
áram oldotta ég-
kör
ezek csak a rám
rakódott tizesek
és a mindig rengő
báj
- kapaszkodók -
szoknyám leng
fel, s alád
küzdi magát
a Még
Hovatovább
míg bénult
ajkakon csüngsz
fejfa melle
...
Nekünk
Az élet itt lakik. Tenyeremben
dülöngél ráncról ráncra, mint
öregasszonyok szoknyáján
a fény, bicsaklik meg,
és omlik kezedbe.
Kötött fogásban.
(ezeket úgy másfél évből ide, mert ha már publik)
A molyokról
levendula lopta halál
lapul a szekrény alján
cssst, halkan lépj oda
lassan motozz, régóta
tesped benn a por
tán kisuhan egy kóbor
érv, széttörik - mindene
csupa gyolcs, szerinte
égve védem bokromat
csipkebokor-gondolat
mint a vérbeli molyok
rettegek és maradok
levendula lopta halál
...
Ráfaragtam
használatról valló lélek, nem kérdéses
félek tőled, uram, ha nem beszélsz, akkor eltűnök
a kontúrodban, lassan csepegek az égről
véredényekben úsznak a halak, mire jó a tűz - kioltalak
szentjánosbogár, mondtam, mosókonyhák rabja vagy
(a purgatóriumban foltod ég) ott a pont-
hozzád-érek-rész, megéltelek annyiszor, átnéztem
a szavaidat, elédbe megyek most
kilépek a nőből – lemetszem a felesleget
használatra való embert teremtek neked
magam
m/eddig bírom levegővel
mással szeretkezik
éjjel valaki
jön, és kihalássza
minden éjjel valaki
(más) szeretkezik
csak valaki mással
jön, és kihalássza
valaki mással azt
az éjjelt (máskor)
nappal szeretkezem
így vetkőztetlek
ki magamból (téged)
www.youtube.com/watch
(köz/ös)helyek
hol nem fáj
melyik helyen
pattan szét -
hova mész
ne haragudj
még hagyj -
miért lesz
minden ilyen
(tétova)
most meg
hová bújsz -
melyik nem
akarom-
ba
(rossz versek szekció)
Farkasvak
jól kellene tudni
sírni is
belebújni a folyókba
aztán a völgybe
menekülni
meg-
látni
félni azokat
a repedéseket
a boltozaton
míg nem szakad
rám
Megint a szürkület
Egyetlen tőről
Most rólad írok.
A gesztenyefát nézem. Gubók,
egymás közelében. Súrlódás-
nélküliség. Egyetlen tőről több
világon. Még nem estek le. De
fognak. Sorsuk a levélével azonos,
épp a súlyuk más. Az esés mi-
kéntje. A tüskék beágyazódnak
a földbe. Szerelem ez, vagy csak
természetes védekezés, akarat-
lan bántás. A folytonosság fenn-
tartása. Érdektelen muszáj.
Élet.
...
Rágyújtottam. Annyira korai
ez az este még, az eső sze-
merkél. Belefújok a parázs-
ba (pillanatnyi lobbanás a nap,
a szavaim, amiket annyira
szeretek, mint téged). Ha
tudnálak. Az enyém ez
az erkély, ez a fa, ez a
vérszegény Hold, takarás-
ban.
...
Miért fogod fel a hajad,
miért nem hagyod, csigák-
ban - nem lehet ez ismét
tenger, megint só, forró
homokot taposó, buta
talpak szisszenek fel
így, menj az árba, vessz
el, engedj, hagyd magad,
csak a szemhéjak nyíl-
janak lehetetlen tágra.
meg esik is
a fára olvadó
nyár cigarettaparázs
füstté ázott
mégis ég
(megint annát hallgatom
gerincre húzódik a pillanat
közben ildikók vonulnak
egy képzelt dél felé
az átkok lassan hullanak
mert ez egy másik idő
és valahol a nap is csak
tesze-tosza vétke
annak ami vagyok
anna)
Tisztelt barátaink és alkotótársaink!
Tájékoztatunk benneteket arról, hogy a következő Veranda est
Időpontja 2009. július 7., 18:00.
Helye: Budapest, IX. Vendel u. 9. Veranda éterem.
A program:
Kölyökszínpad
A nyitó estről már ismert fiatal csapat olvas fel néhány verset és prózai művet.
Ezután szünetet tartunk, és 19:00.-tól
Irodalmi műhely
Bemutatásra szánt alkotásaitokat tehát hozzátok magatokkal.
Az estre valamennyi alkotóközösség valamennyi tagját kitörő lelkesedéssel és szeretettel várja
Tóth Irén "Morci"
Széll Zsófi és
Molnár Péter
Cservinka Dávid: Ildikó
ildikó sérült. ildikó sérültebb,
mint mások. mások ezt hiszik róla.
ildikó verset akar, legyen benne
pátosz, legyen benne valami szerelem,
nyom legyen legalább, valami, amivel
beburkolózhat.
ildikó forgatja a verset, keresi
benne a megfoghatatlant. nem találja.,
ildikó elégedetlen, a verset forgatja
jobbra, ilyenkor a szemében balra
dőlnek a fák, alattuk hiába keres
a költő menedéket, ildikó vihart vet,
a költő nyomort arat, ildikó minden
versben fa, szél, homok és tenger,
ildikó a költőtől távolabb marad,
a költő közelít, mindig egy lépéssel
hátrébb.
Széd/ül
Czének
belém bonyolódik
az üres rettegés
ajtóm tokostul téped
(mint) valami őrült vihar
kincsed szobám -
sarkában a pók fonna
ha nem félne
ránk jó éjszakát
Még maradásról
Csödönek
vigyázat, az ajtók csukódnak
mondta és elrobogott
nyomában a széllel
nyakában malmok
felvértezett egy élet
soroljam a fegyvereket
a meztelenség
a kiköpött azonosság
a megemésztett féreg
csak idő van mondtad
és amúgyis zúg minden
vigyázat, az ajtók csukódnak
(hiányom vigyázza lépted)
Visz/hang
kérdez
ezt sem
tudom
meg-
állni
/válasz/
esik
/támfal/
dombnak fel
megint ki-
marad
meg-
melyik gyűrű az
melyik ujjadon
ugye arany
ugye még nem
vetetted le
magad
ne vetkőzz
le egyetlen
ölelést sem
székem az isten
nekem készült
(rossz versek szekció)
Uram, a vacsora...
- gesztenyefáknak -
nézed
ahogyan a kilincsre csöppen
a fény
kopott
az is
egy lövés
pontosan ennyi
mert minden zár megadja
magát
nem lopod
elsápadnak a függönyök
(megannyi nap)
fertőtlenít
a nyár és szakad
a mennyezetről zuhogott
alá a lenti szenny
és a kosár
kezedre akadt
árnyékot sző a pók
ki
pihen
dúdolsz
akácok kapaszkodnak
a rácsok dallamára
ütemre
(megálló)hely
rozsda és zaj
kapuk mindenütt
- ősz cuppog
a csontodon -
így
csámcsog a derű
(rossz versek szekció)
Tisztelt Barátaink, Alkotótársaink,
amint azt bizonyára tudjátok, megalakulás előtt áll, a Veranda Művészeti Egyesület.
Nyitó estünk 2009. június 8.-án, 18:00 órakor lesz Budapesten, a IX. Vendel utca 9. alatt található Veranda étteremben.
Program:
Meghívott vendégek adnak elő néhány verset, más jellegű alkotást.
Utána Wéber Ferenc és barátai zenélnek nekünk.
A jelenlévő alkotók olvassák fel írásaikat.
Az estre a belépés természetesen ingyenes.
Tisztelettel meghívunk hát, és szeretettel várunk!
Tóth Irén - Morci, Széll Zsófi
és
Molnár Péter - farkasapó, Pesti úr
(Megközelíthető: a 3.-as - kék - metró Klinikák állomásától 5 percnyi sétával a Lenhossék utcáról.)
A tenyerekről
földön kuporgós koldusok
konzervdoboz-vágta
terek vendégváró
bejáratain szivárogsz
át
hogyan nevethetsz
fel ennyire szépen
mintha füstjelekbe
ágyaznád az Eget
benne a csillagok
tükörré áznak
miért térdepelsz
a kukoricaszemek
bambulnak, ügyet
sem vetnek
rongyosra szavalt
imádra
rózsám, angyalom
itt szárnyalni kell
belenőni egy lötyögő
árnyékba
világba
Hovatovább
(szeress)
megbénult ajkakon
csüngsz
fejfák mellett
mindig az az
egy elégett
netovább
ne
tovább
(ne szeress)
Nekünk
Az élet itt lakik. Tenyeremben
dülöngél ráncról ráncra, mint
öregasszonyok szoknyáján
a fény, bicsaklik meg,
és omlik kezedbe,
kötött fogásban.
Lejjebb
épp valami hegytetőn állok
a szem bágyadtan pásztázza
a meg nem szokott közelséget
ahogyan a tájnak nyomódik az ég
küszködve a zajjal gyűri magába
a tavat, mint belé tévedt távolt
a sorok innen egyenesek, egyik
sem ereszti a másikat, köztük rés-
telen tapad létté az ámulat
hogy van világ, és van rend
bár megint hegytetőn állok
a szem belesajdul, csukódik
és szeplővel fogansz, te én, eset-
lenül, mintha lent lennél, a völgyben
kieg.:
szeress-
míg bénult
ajkakon csüngsz
fejfa melle
mindig az
a több elég
lett
netovább
ne
tovább
-szeress
