A tenyerekről
földön kuporgós koldusok
konzervdoboz-vágta
terek vendégváró
bejáratain szivárogsz
át
hogyan nevethetsz
fel ennyire szépen
mintha füstjelekbe
ágyaznád az Eget
benne a csillagok
tükörré áznak
miért térdepelsz
a kukoricaszemek
bambulnak, ügyet
sem vetnek
rongyosra szavalt
imádra
rózsám, angyalom
itt szárnyalni kell
belenőni egy lötyögő
árnyékba
világba