Mi lenne

azt mondod, még sosem jártál így
itt, hogy épp rügyezett a fa, nem
bontott még sem virágot, sem le-
velet - nem ígértem másnak tavaszt,
jött, ment: életre maradtak a telek

azt mondom, még nem jártál itt ilyen-
kor, ha kimegyek cigizni, ugye, jössz
velem, te csak lélegzel, a tied a pá-
ra, az enyém a füst, közös a látszat,
honnan tudná valaki odalenn: te nem -

most mondjuk azt, hogy nem lesz, ha-
nem itt van a tavasz, és mi már jártunk
így, hogy kirügyezett, elvirágzott, aztán
csak vitte a szél, mint a kocsikat a be-
ton - a falig ez az utolsó csapás: egy
ismét megúszhatóan közel ahhoz, hogy 

újra és újra elgyere; tavasz, nyár, ősz -
télen csak karácsony lesz és szilveszter,
ígérem, a fát márciusig talpig díszben 
hagyjuk