Coda
Az ujjaikkal álmodom, velük írok, a szavak
most fekete fejű gyufaszálak, sercenő hang-
jegyek. Nemünk kulcsra zárja az éjjelt, ma
moll leszek, te dúr. Vagy puha papíron kis
szekund. Kettőspont és vonalak, szálfa-
egyenes vonalak űznek vissza biztos távon,
pattanak oda, és: az ujjainkkal álmodom. Te
mutatsz, én gyűrűtlen.
