Hovatovább
míg bénult
ajkakon csüngsz
fejfa melle
...
Nekünk
Az élet itt lakik. Tenyeremben
dülöngél ráncról ráncra, mint
öregasszonyok szoknyáján
a fény, bicsaklik meg,
és omlik kezedbe.
Kötött fogásban.
(ezeket úgy másfél évből ide, mert ha már publik)
A molyokról
levendula lopta halál
lapul a szekrény alján
cssst, halkan lépj oda
lassan motozz, régóta
tesped benn a por
tán kisuhan egy kóbor
érv, széttörik - mindene
csupa gyolcs, szerinte
égve védem bokromat
csipkebokor-gondolat
mint a vérbeli molyok
rettegek és maradok
levendula lopta halál
...
Ráfaragtam
használatról valló lélek, nem kérdéses
félek tőled, uram, ha nem beszélsz, akkor eltűnök
a kontúrodban, lassan csepegek az égről
véredényekben úsznak a halak, mire jó a tűz - kioltalak
szentjánosbogár, mondtam, mosókonyhák rabja vagy
(a purgatóriumban foltod ég) ott a pont-
hozzád-érek-rész, megéltelek annyiszor, átnéztem
a szavaidat, elédbe megyek most
kilépek a nőből – lemetszem a felesleget
használatra való embert teremtek neked
magam
