Birtalan Ferencnek
"Nem ad amnesztiát az ég.
Pörgök, boszorkányszoknya, szélben.
Cidriznek csupasz jegenyék.
Vesztemet érzem."
Birtalan Ferenc
Az ég általában véve túl sokat mozog.
Fújsz rá kéket, lakkot, és ha már ragad,
mozdulatlan addig tartod, míg meg nem áll
magától úgy, hogy tovább már nem mozog.
Aztán fújhatod a felhőket, elfújhatod magad-
nak, hogy vannak napok, amik a sarkadhoz
kötve, az éjszakákat meg majd megálmodod.
Az ég persze ezért sosem lesz hálás neked.
Mert általában véve az van, hogy csak addig
ég, ameddig mozog. És ha már nem tud, hát
úgy dönt, hogy tovább te se, kitagadja a Napot.
És ha okos vagy, lemosod, elengeded, hadd
pörögjön. Ujjaid közé csippented a napokat,
és ahogyan az ég mozog, ütemre fújod el,
hogy nincs szoknyám, de vannak ráncok,
szemem körül szarkaláb, arra fújj lakkot,
szivárványhártyára kéket, bogárra éjfeketét,
amnesztiát a mindeneknek, tájra jegenyét,
vesztet veszíts, boszorkány, élj a széllel,
míg el nem szelel.
