Staccato
nem kapsz újabb feladatot
csak ülj, és pihenj
hogyan is volt?
amikor még minden zaj szív-
dobbanás, bélmozgás,
beszédhang
úgy szűrte át magát
ide
oda
hozzád
állandó sikoly
mikor
érsz el idáig
belső mélység
hatlábnyi vermekben
lapuló vágy
várat
és persze megint
nemet mondtál
(magadnak)
ugye, ülsz?
ugye, pihensz?
a felhők a nap elé
rohannak
nincsenek itt már
árnyak
ölelnél
valószínűleg pityeregnél kicsit
ha derékon ragadna az ég
bele a kékbe
a szürkébe
mindegy
csak kövek csobbannak
iciri tócsákban
álldogál az isten
már nem kell
ügyelnie sem-
miféle
bójára
(rossz versek szekció)