meg esik is
a fára olvadó
nyár cigarettaparázs
füstté ázott
mégis ég
(megint annát hallgatom
gerincre húzódik a pillanat
közben ildikók vonulnak
egy képzelt dél felé
az átkok lassan hullanak
mert ez egy másik idő
és valahol a nap is csak
tesze-tosza vétke
annak ami vagyok
anna)