Széd/ül
Czének
belém bonyolódik
az üres rettegés
ajtóm tokostul téped
(mint) valami őrült vihar
kincsed szobám -
sarkában a pók fonna
ha nem félne
ránk jó éjszakát
Még maradásról
Csödönek
vigyázat, az ajtók csukódnak
mondta és elrobogott
nyomában a széllel
nyakában malmok
felvértezett egy élet
soroljam a fegyvereket
a meztelenség
a kiköpött azonosság
a megemésztett féreg
csak idő van mondtad
és amúgyis zúg minden
vigyázat, az ajtók csukódnak
(hiányom vigyázza lépted)
