Uram, a vacsora...
- gesztenyefáknak -
nézed
ahogyan a kilincsre csöppen
a fény
kopott
az is
egy lövés
pontosan ennyi
mert minden zár megadja
magát
nem lopod
elsápadnak a függönyök
(megannyi nap)
fertőtlenít
a nyár és szakad
a mennyezetről zuhogott
alá a lenti szenny
és a kosár
kezedre akadt
árnyékot sző a pók
ki
pihen
dúdolsz
akácok kapaszkodnak
a rácsok dallamára
ütemre
(megálló)hely
rozsda és zaj
kapuk mindenütt
- ősz cuppog
a csontodon -
így
csámcsog a derű
(rossz versek szekció)
