Égen, Földön
Úsztam már tengerben,
a hossza vég volt, több,
mint az óperenciás.
A sziklák felett halak
repültek, engem oda-
fenn sodort egyre beljebb
az ár; helytelen irányba
tartott a szív is, némán
hallgatta más moraját.
Akkor kívántam igazán
először azt, hogy másképp
ússzam meg magam,
rántson ki akár egy öreg
halász - mert az Isten
nem teremtett kőnek,
alattam senki nem keres-
het rajtad kívül mást.