Helyben hagyva
Az erdő szélén guggol már a tél,
lassan belebágyad szemébe a nap.
Haja koponyájához simul - szorosan -
izmait feszíti a kérdés, lesz-e mag.
Szinte nem is hagyott nyomot tavaly.
Dölyfösen rohant át a földek fölött.
Idén összegörnyedve mulatja az őszt,
vénasszony hangján kárálva könyörög.
Ritkuljon a tőkéről a szőlő, vesszen oda
a termés, minden nélküle bőven fogant!
Csak legyen rá évről évre, folyton szükség,
hisz nélküle ő is, akár a tavalyi hó, hol
marad.
lassan belebágyad szemébe a nap.
Haja koponyájához simul - szorosan -
izmait feszíti a kérdés, lesz-e mag.
Szinte nem is hagyott nyomot tavaly.
Dölyfösen rohant át a földek fölött.
Idén összegörnyedve mulatja az őszt,
vénasszony hangján kárálva könyörög.
Ritkuljon a tőkéről a szőlő, vesszen oda
a termés, minden nélküle bőven fogant!
Csak legyen rá évről évre, folyton szükség,
hisz nélküle ő is, akár a tavalyi hó, hol
marad.
(a harmadik versszak jelentős átépítés alatt)
