Kút
A legmélyebb éjszaka a szemed-
be szórta szét maréknyi napjaim,
a kezedhez húzódom, közel az
egyre táguló semmihez, össze,
vendégszobába költöztetem mára
a Mindenséget, tiszta lepedőbe
csavar a szükség, még ha tegnap is
vagy bármikor, te mosolyogsz, s egem
veled nevet.