Azzal kezdem általában mindenemet (lásd közlés), hogy vállalom magam. Aztán pár másodperc szünetet tartok, hogy annál hatásosabban cáfolhassam meg magam egy, még számomra is új gondolottal.
A nevem a címem. A nevem lenne a címem? A napló(m) címe? Ha már Kemény-t olvasok - elgondolkodtató hasonulás, vagy azonosulás - én sem tudom.
Azzal például tisztában vagyok, hogy Kemény a pillanat töredékrészével csúszik maga után (azaz a szakadó hóban húzza szánkóján önmagát valahol északon, egy igen sík terepen, a semmivel előtte és utána).
Tehát valamiért a kilencvenes évek független filmjeit juttatja eszembe (ha meg lehet bolondítani, akkor a kanadai koprodukcióban készültekre utalok). De ugye nem itt tartottam.
Most már lehet, hogy a napló "fedlapján" ennyi állna: I(k)tatóspapír.
Akkor álljon ennyi.
2009.01.30. 19:14
in médiás res
Címkék: kezdet
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.