Egy per kettő
mi lenne
ha írnék
álmos testeket
csuklókra kötött vékony
bőrszalagokat
bokádon fonattal
tengerben sodródó halrajról
(ki mondja ki helyettem
azzal a komolysággal
abban az ereszkedő hangnemben
abban a kisszekundban
hogy nem ez a boldogság
egyedül vagy
Isten +- igazán)
...
ráncokba veszett arc
pöttyösre fakult mosoly
barázda
leltárja az énnek
(jó szokását, s téged
tartson még meg
míg rá nem ébred
ó egy testamentumra)