Ahol fekszel, kelsz
Ott alszom a tiedben,
hozzád semmim nem
tapad. Én szigorúan
a fal mellett;
míg te fel-, felhorkantasz,
őrködöm.
Őrzöm azt a másik ágyat.
A párna alatt a pisztoly
ugyanígy éber.
Hajnalban kelek. Hajt
a fény. Az örökségem,
hogy fogatlan is meg-
roppantom, amit lehet.
Mert reggelire zsír-
szalonna dukál, mellé
kenyér, paprika. Azt
ette öregapám, egy
sosemvolt katona
feszíti tágra számat -
Egyél, amíg lehet.
Most azt mondom,
hagyd a nagyokat,
betlizz -
talán megnyered.
Neked nincs szerelmed.
Helyette mi vagyunk.
Az ágy belenyikorog
a kell-be, de tudod mit?
Mi sohasem fogunk.
