(válság)
Most megírlak, Széll Zsófia.
Hogy ez mekkora egy köz-
hely. Anyakőzet vagy, kettő
törmelékkel. Bipoláris
zavar, affektíve faktor.
Bár álmod néha gyönyör,
az ébredésed...
(eutanáziával gondol)
Csak annyira vagy önálló,
mint egy csésze alja. Sze-
med mosatlan edény,
arcod koszos ruhák halma.
Ötöljünk ki valamit,
ezt mondod magadnak.
(az a minden persze
cigarettafüstbe fullad)
Részeg már a Hold is, törölt
dimenziókban. Belebotlik
a zenitvonulatba, és telje-
sen lerokkan. Hát ezt
csinálod te is. Leestél,
(mert)
hagytad. És újra odakünn,
a zöldben, kihűlve lapítasz.
Engeded, hogy menjen bár-
miféle tegnap. Hogy Holnap,
sose jöjjön, hogy csak úgy
elmaradhass. Ennyi a rá-
hatás. Sosem volt ennél
több.
(csiszolatlan, fekete
mimikri, vagy csak rög)
Ordítsál, vagy röhögj -
nincsen aranygyűrűd.
(csak bizsuid vannak)
Hagyd már azt az Istent,
legyen végre szabad
napja.
