Jobbulásunkra
(sarki nappalok)
szürke hó szitál
az emberes kéményből
de az ég tiszta
fekete éjből
fordul fehérbe a Föld
Isten csomagol
(ne tartsátok vissza)
***
Igazából dialektika. Isten - ember. Érme.
Fej. Írás.
Néha annyira kimondanám így (most valamiért ide fogom írni):
(Tömegvonzó)
ha lenne Mindenem
neked adnám
újságpapírban lenne
ráragadt, ólom szavak
húznák le a lábaid elé
mint a vágy a ruhákat
én téged a Földre
Azt hiszem, hogy elkalandoztam, pedig annyira nem is.
A vége ugyanaz, mint mindig: 2+2=4
Én meg a pótkerék.
