Belsőségek
(klisének)

Szokás szerint rohansz előre,
engem megállít a hangzavar -
sikoltoznak, szörnyülködnek,
- nem is volt vén, nem értem,
leugrott, képzeld, mennyire
magasan is van az a a tizedik,
persze, hogy gusztustalan
volt, szétkenődve a betonon,
aztán az a sok vér, meg a
belsőségek - a hentesnél
beszélnek ilyeneket, néha
főzés közben, tudom jól,
most voltam oda, és azt az
egy kiló májat szív nélkül
kértem. 

Jazzene
(csödönek)

Eddig nem tudtam, hogy a csodák
hadonásznak. Kicsi terek kalapácsa 
szemüveges, kalapos öregember - 
míg a hangok sorban 
állnak - ő bosszanova betéved
kicsit az asztal alá is, itt barna 
keret figyeli a mindig hulló őszt,
kezével tapasztja be homlokát,
kergeti vissza az otthoni zörejt,
- az evőeszköz csörren -
- minden ritmusban csak a zene 
fecseg - Kuba disszidál egy bő
félórára, álmediterrán kövön ül
mellette egy talmi zsötem: ez a
hely már foglalt, rögtönzi nekem.

Ez ige(n)
(záporban)

szeretkezés hajnalban, aztán szeretkezés
kávéval, amennyi cukorral kéred, pereg le
rólam a mosoly - a fényben fehérebb
felhő béget - megint fekete foga harap
le egy szeletet a mégből - fékpofák
vigyorognak ki a kerékből, ügyesen
hass, dörzsölj, melegedj - hol a
kávém, pofonnal kérem, zsebkendővel
és tollal, hogy hadd folyjon ki, utána
fel a kabáttal - letárgyalt és levetett
reménnyel szeretkezés - anyaélet ez:
tisztísd ki a cipőd, vacsorázz, hamm,
megeszlek - persze, ölellek, amúgyis
itt estem- meg, kergetőző, hajnali
szeretkezésben, Istenem, most vagyok
omni
potente -->