Lótnak
és az asszony visszanézett a városra
milyen lehet vajon Isten ökle, bőre puha-e,
hogy minden pusztulóban, de már
reményben kongatja a cseppfolyóssá váló,
bőrt lemaró holnapot, miért kell ez,
hogy szenvedjenek, gondolta, egyszerű
vagyok, a nemtudom-város nemtudom
Nagykönyvéből nem idézhetek necesse
est szavakat, csak a félelem engedte el
a bokám, és én rögtön szárnyalok,
pedig még nem haltam, csak párszor
gondolataimból tűntem el, pillanat,
könnyűnek ítéltettem énnekem,
és az asszony visszanézett a városra
hol az addigi szerelem -
