Mélyvíz
Sormintás reggeli fény.
Nyomokban kávé, kifröccsenő
szavakkal. Az ablak
résein beszivárgó meleg.
A virágok belenyújtóznak
panelnyi földjükbe. Rögök.
- ujjon gyűrű
a második esélyek
nem kibúvók
nem lehet őket
lepréselni csak
felköhögni a vizet
amit az éjjeli tó
hullámokban gyűrt le
torkodon
kapkodsz
megint
levegőért
az Isten szerelmére
nem igaz
hogy -
mindenhol színek.
Megsimogatom
a lepedőre ragadt hajat.
Közben magas házak
tetején akadt felhőt
tuszkol szürke szatyorba
a vihar.
- ügyelj a bójákra -
(rossz versek szekció)