Házmesteri
a téglák közé beágyazódott habarcs
tiszta szoba, szellős gang
(felénk nincs olyan, hogy irgalom,
súlya ideát csak a halálnak van,
úgy hívjuk: forgalom)
a gáton átszivárgó víz
persze, van pince is, no meg házfalak
(minden szokás kérdése, a meg-eké,
hogy az ablak a mennyezethez képest
hol vág lukat kifelé, van-e megfelelő burkolat:
deszka a föld felett, tető az ég alatt)
az összetöppedt naspolya
és a szekrénybe fülledt rejtőzködés
(már nem irtom a molyokat, ha rágniuk kell,
rágják rajtad át magukat, rám kabát akadt:
piros, nem túl meleg, mindig átmeneti)
a megbocsájtás téli
lehelet, ellebegő pára
(a koratavasz ködben, jó szokása -
maradjon is meg, kelljen csak ki-
tapintani, ne akarj te látni /túl sokat/;
bár rendes udvar ez, és kedves ház,
enyhén pereg a vakolat)
Jelzés - érték
amikor hazudsz, ne fehéredjen el a szád
legyen a bőröd rózsás, arcod enyhén
feszes, mosolyod magával ragadó
szemed csillanjon meg az üveg mögött
ha írsz is verset, csak olyat, ami zsigerel
megfeszíti a huzalokat, s bánj csínján
amikor hazudsz, ne mondj mást, mint esetlegest
olyanokat, amik a jövőre hatnak vissza, közöst
ne adj választ, kérdezz, kutass, ne keress
szólj a humuszról, az épp bújó nárcisz
zöldjéről, de soha ne az égről, és ha már kell,
az ágyról is lehet, mondj semmit, hadd higgyek
2010.03.04. 08:41
ma reggel van (piszokzatok)
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.