Télben
2009.11.05. 12:20
meg törve
éggé mosódnak, rajta a sok lámpa álmos
kedvű csillag. Túl az üvegen szürke,
földig érő függöny az éj. Figyellek.
A szemed délelőttöt hazudik, de
sarkában ott feszül megannyi várárokká
fáradt ránc. Nem mosolyogsz. A kedv
idebenn zúzmarásra rágja a szám.
Párka
(ének)
fejem fölé nő az ég
lábam alá föld szalad
kifeszített tenyeremben
üres mederfonalak
Szólj hozzá!
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.