Egyből kettőre
mondd meg, hogyan, mi az
amitől időnként csitul a muszáj
és akkor a száj szélére kiáll
majd mindaz, amit a szavak
már el nem viselhetnek, de
addig egyenként ugranak feléd
esnek egy súlytalan halálba
mert mind kutak vagyunk
s rémálmaink közepén
szakadó esőben
Isten némán, bozóttal tüzel
hogy mire lenne jó megint egy reggel
a köveket rugdosva bambulni
az északra növő mohát
kipiszkálni a koszt a nevedből
az éveid esetlenül eltakarni
és belebújni egy hosszú életbe
ahol
a végünk lehetne megbillenő koporsótető
feledékeny öregasszony
álma a bosszúról
hogy a férj kiesik
a pikszisből
is
de nekünk nem harangoztak
ez pedig csak ijedtség és fáradt tudat
hogy megint lesz sötét
és a város alatt mégsem rokkannak
meg az alagutak
nemtökmindegy 2009.03.19. 03:31:26
mondd meg, hogyan, mi az
amitől időnként csitul a muszáj
és akkor a száj szélére kiáll
majd mindaz, amit a szavak
már el nem viselhetnek, de
addig egyenként ugranak feléd
esnek egy súlytalan halálba
mert mind kutak vagyunk
s rémálmaink közepén
szakadó esőben
Isten némán, bozóttal tüzel
nem tudom, hogy a többi (a youtube-os link utáni rész) ehhez tartozik-e, ha igen, akkor szedd le erről, ha nem, akkor ok. ez így, magában teljes, egyértelműen.
szellzsofi 2009.03.19. 07:44:29
napilag összetartoznak - különben nem
én sem tertozom
egybe :)