E

-felől-

Elhiszi, hogy ami a szeméből potyog,

az zápor, nem a könnye. Ha a víz folyik,

egy fürdőkádban áll. Az csúszik, mert

a föld nem mozdul. Áll. A szájából

víz folyik, nem szó potyog. Nem a könnye.

Elhiszi, hogy ami fogy, az temethető.

Hogy az istennek se szorul össze az ökle.

Hogy a szájpadláson csak a csend lakik,

és amit visszanyel, az temethető, mert fogy.

Mindenütt a víz folyik, csapból is az isten.

Még hiszi, hogy jó anyag. Hogy tiszta a

lap, magától vékonyodik. Meg. Hiszi, hogy

a hit vele nő, nem pottyan ki belőle. Három

gyermek. A férfi áll. Mint a föld. Nem csúszik.

El tőle. De a szeméből víz zuhog. És nem

fogy,

lapátol,

fogy,

temet

mindent, ami vékonyodik. Meg. Öl.

A víz nő, a férfi isten, öklébe semmi sem

szorul, a tenyere ezért is. Üres. A szem ég,

párás, ha eltekinthet. Belőle víz folyik. Jó

szavak vannak erre. Meg hegyek. A völgy

temet. Duzzaszt. Mindent, ami fogy. Van,

ami vékonyodik. Mint a száj. Van az az üres

tekintet. Isten ököl, nő a jó anya. Folyik a víz.

Tiszta. Öl, ami a szeméből potyog. Nem a könny.

Elhiszi, hogy csak csúszik. Alóla a föld. Hol az ég:

felőle -