Pőrén
istenem, annyira pici vagy
mint a tengerparti kövek
kedvem volna felkapni
eldobni, hadd pattanj párat
a víz felett, biztosan úgy
hullanál alá, mint ide-
künn az őszi falevél
lassan számollak el, pontosan
ötig, nyomot nyom ér
néhol görbét metsző egyenes
aztán semmi, csak a világ
robog át a sors felett
ugye mindenkinek van olyan
vagy épp teljesen más, de
felmutatható, ha kell ilyet
sejtileg önazonos simítás
után sorlezáró ölelésben
a súlynak engedek
(ami a számon)
minden szó vizes
közel a forráspont
bretagne 2010.04.19. 18:41:34