Kordal
innom kellene legalább
annyit, amennyi ahhoz
szükséges, hogy végre
használható legyek
(a pultnál még jól csókolok,
aztán pár felessel közelebb
pereg a falról a mész, hová
ép ítész karod dúcolja alá
valamelyik mellemet)
ne csak a kezdetekben,
a végeken is éljem ki
magam meg az ember
lánya amúgyis Koppányt
szereti, a felnégyeltet
(ennyi a kellő cent, egy
decibeltől vérholdas,
nem is annyira meleg
éjszakán)
szembeközeg
átfedéses közel
minden arc
(ma csöndbe fulladt
a mozgás, a súrlódás,
a zaj)
a körúton keringőkkel
táncolnak a fák, az égő-
ket nem egy tétova isten
tüzdeli, ügyel ő arra,
hogy maradjanak még
lyukak, még ha az ujj-
begyén is
(már megint mosolygok
magamon, persze lehet
ennyire bízni - vakon azt
érzem, megéri az összes
programozott kacaj, jel
minden megálló, villamos)
ennyit a teremtésről
2010.03.06. 15:12
/ verzió
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.