Itt béke
2009.11.05. 12:18
az almokról
mormolod magad elé, aztán
a zsebembe nyúlsz, hogy
megnézd, meleg-e a kezem.
és látod, a körút is kabátot
visel - persze, a hideg, meg
az a sok fagycsípte arc, a-
mi bennem ázik. szeretlek.
Ezért is -
a szavak metrónyi mélység-
ből lépcsőznek felfelé, és te,
a hirtelen fuvallattól hófedte
táj leszel, üdvözlőkártya, azon
a szenteket emlegetik, meg
azt a vezércsillagot, ami a
lélektől párolgó tömeg felett
ragyog. kérsz valamit? titkon
egy házi áldást keresek, fal-
védőre hímzett betűáradat,
kislányként órákig bámultam,
mitől van az, hogy aki ránéz,
bepárásodik a szeme, mint
az ünnepekkor, anyám apját
öleli, alig engedi el, mama
gyertyát gyújt, én meg köztük
befőttet eszek, olyan bolgárt,
dinnyének képzelem a
szőlőszemet, és a szövetből
a szobába ömlik az Isten -
szeretlek. tessék? szóltál?
kérded előzékenyen, én pedig
a hajtókádba suttogom:
"hol béke..."
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.