Padok, tavak
- egy anyától -
Most is a padon üldögél.
A levegőt visszatartva
nézi a tavat. Mintha alá-
merülne, és már fürdik
is a zsivajban. Isten óv-
ta lépéseit, ahogyan Anyja
mondta:
Fiam, mindig
tudni kell megtérni valahova.
Bárhova. Ez nem a kardok
kora, itt töltényhüvelyek hulla-
nak az emeletről, de hit és
rend ez is. Hiszel a felső
szomszédodban, hogy
nem öl, csak puffogtat.
Hiszed a családod, hogy
van. Keverheted a lapokat,
haza - Haza, talán a becsület
sem kopik ki fogaid közül.
Talán lesz egy ászod az
ingujjban - lehet, az egyetlen
értéked. Aztán egy büszke
asszony szerelme ölelésben
is hű marad - add, Uram.
Nem lesz szükség, ha hited
lesz. Ez a tehetség, az örök-
ségem. Vegyél egy mély
levegőt, és tarts ki - minden
Rajtad áll, Fiam.
A pad, a tó marad. Partjai
egy zajos világnak, partjai
az énnek. Fújd ki magad.
Aztán lassan állj fel, de
soha, soha ne lépj meg-
Most is ott üldögél. Halat
játszik. Szájában a szavak
buborékok. És süt a nap.
(haza, család, becsület, igazság, rend, büszke, hű, tehetség, érték
hit - Czé adta szavak - és igen, direkt használtam többször a "marad"-ot)
