Feltartott kezekkel
A sorok közti űrbe zárt
felelőtlenségem,
amikor nem veszek
levegőt, csak benn-
tartom a pillanatnyi
csendet.
A kukoricatáblákba hasító,
átforgatott földbe halt mag.
A gyerek elől fiókba rejtett
penge csöndjéért ordító
kenyér és én -
hol könnyebb?!
A sorok közti űrben csüngő
fehér-zászló-felettes
helyettem magát mindig
valaki másnak adja
meg.
