A szárnyakról Hermésznek
...
Megint beesteledett. Ma is.
Hangjait karámba tereli a torok.
Most mindkét parton álom lakik.
Csöndben tűrd össze a tegnapit.
Újra vaksötét van, vagy a fény túl kopott.
Megint beesteledett. Ma is.
Ige feszült ma a szájra. Kinn
éjfélt üt a harang. A templom vártorony.
Most mindkét parton álom lakik.
Nappalomban kéklőn ég a hit.
Vég nélkül becézem, bár tolvajtól lopom.
Megint beesteledett. Ma is.
Jó, szorosra húzom karjaid.
Puha üregében a szem tétlen mozog.
Most mindkét parton álom lakik.
Tovább. Látom. Nem vagy az, aki.
Mégis, magam veled nyitom, zárom. Holott
megint beesteledett. Ma is.
Most mindkét parton álom lakik.