Csendélet
éjszakai csenddé lett
élet, ha falak védnek
az ereszek odakinn
viselősen zihálnak
bennük az eső
számon a neved
keresi a tapadást
hogyan ne hullj le
csússz végig, kéz
egy monoton körbe
legyen a vér vörös
éjszakai csendélet
velem félig éber ölem
ölebbé lett
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bretagne 2009.03.17. 19:30:37
ezt meg csak úgy:
szintézisben a holddal
meg hinta - palinta
végig tapogat megint
egy lombtalan fa
házhely és kilencedik emelet
reggelre ezek is megdöglenek
és mint pókfonálra
aggatott semmi - remények
szép lassan kihullik belőled
ez a történet.
pusza
szellzsofi 2009.03.17. 19:39:22
ennyire nagyon így
szeretlekzsó :)
nemtökmindegy 2009.03.19. 03:38:12
max ennyi:
éjszakai csendélet
falak óvnak, védnek
az ereszek odakinn
belül elillanó képed
viszont bretagne írása nagyon ott van.
Zsófi! Írtam kommenteket lejjebb lévő verseidhez is. Azok nem ilyen leszólósak. :) De ez nekem tényleg rettenet giccses-nyálas, bocs.
szellzsofi 2009.03.19. 07:58:39
dolgozom a szerelmen, tesó :)))
csak épp valahogy még nem
csak a részigazságokig jutok
és zavar a lehetetlenségük