soha nem írom le, hogy
még azt sem, miért
szavakat valami idegenért
megint bejönnek
ajtó csapódik, nyílik, nem ér-
ek megint sehova
pusztulj meg aztán talán
odaát egy igen zúzós
macskajaj közepette váglak
szét aprófa
nagy szavakban lélek
megint nem érek
kibaszott
terített
betli
már az első lapon bukott
szokott
ilyen rohadtul répásan vöröset
