annyira mennyi
Mindent megszámol. Nem előre, hanem vissza.
Felé. Egyedül a távolságot hagyja el. Azt hiszi,
csupán idő az is, ami máshol van. Sokszor
mosolyog - napi tíz a leg-kevesebb, abból, ami -,
egyre többször hallgat - óránként legfeljebb tíz
perc, az ujját tördeli, aki - általában. Elszámol.
Akár tízig. Az egy szál cigarettát a két perce
öleli. Visszaszívja a füstöt, másodszorra fújja
ki. Ismét számol: igaz, nem igaz, nulla, egy.
Aztán három lesz a mi. Később a negyedik áll
az első helyre, aztán visszaemlékszik. A végre.
Előre-
gondolkodik.
