Egy levegővel
talán jobbról a harmadik sor,
valami csenevész gesztenyefa
alatt, amiről mindig hullik a
levél, és te szenderegsz,
oldaladba üreget fúrt a nedves
hideg, odút, helyet nekem,
talán balról az ötödikben,
ahol sosincs árnyék, és aki
leül a padra, izzadtan mereng,
szemben a gránittal, arany-
betűkkel neved, meg a számon
egy félmosoly, ilyenkor, tudod,
ilyenkor a pára is ellebeg,
hát itt a kéz, ugye, megint
üres, és nincs már levegő
sem, a hajszál ragad, nyakra-
főre Veled, talán nincs más sor,
talán nincs más sors, csak
az odalenn szunnyadó szeret-
nem szeret
(2009. július 27. 12:30)