Nagyfröccs
Az inger a szájpadláshoz
tapad - szikkadt mező
felett égszínkék fedél -
a szív nyelv nélküli
harangja kongat néma vészt.
Hordókba zárt csipkebokor
minden egyes korty, ki-
forgatja az elmét, és meg-
nyújtja a kort. Csak
a kőbálvány nem mérgelődik,
ha valaki belőle
- ezüstért cserébe - vizet
fakaszt. Közben az inger
még szárazabban a száj-
padláshoz tapad.
Nincsen vége
(végül)
a nyílt szó
fedél nélküli templom
deres csipkebokor alatt
hasalok
ezüstös télelőbe
bugyolál az isten
a mező elhagyatott
nyoma sincs a csipkebokornak
és a kőbálvány is csak pár
kavics
a harangból hordó lett
fellógatva mindegyik
kiforgatott igék között
barmok ácsingóznak
teli velük minden száj
de meg soha nem fogannak
(végül)
(rossz versek szekció)
