Verem
Kiverem a fejemből.
Gyors mozdulat, erő,
csattanás. Foltokban
fáj. Terjed oda, ahol
eddig semmi. Hogyan
kell ezt, amit.
Belétek fulladó,
hajbakapós élet.
honnan tudod megint
hogy elkaptalak
miden is függ
adj egy fésűt
és megoldom
egyszer soha-kedves
mesék kezdődnek így
nem is csak azok
legendák az össze-
kuszált szálakról
hogy te merre mégy
hova zárod el magad
miért (még) miért
zúg a szél hajnalban
csapkodja az ajtókat
és nem ül el
mint a hangok
dúl
fúl
magába megint minek
folyók, csillagok, éjjelek
most kelek
ne láss
rossz ez is
elromlik
hiába nézed
mosoly az arcomon
van
ne hidd hogy te
nem
úgyis igen
annyira hiába
fáj ez is
Felemelem a kezem.
Ökölben. Kopogok.
Ütöm. Verem.
(átépítés alatt)