Rizsa
nem szabad
megnéznem
egyetlen képet
egyetlen kis darabodat sem
annyira senki vagy
én meg hirtelen
annyira minde(n)né
lettem
ég(g)é
föld(d)é
ha beszélnénk
biztos mondanám
hasonlítasz egy első
férjre
a szád
a hajad
a szemed
fénye
mind ismerős
mint a
ígéretet tettem
fogadtam szótlan
némán
étlen
szomjam
nő
nem jók ezek a szemek
dacosak ezek az állak
nem kellene
nem utállak
az enyém is
mégse nem lett
semmiféle
emlékekhez
ki járat
szán(t)om
bán(t)om
nem nézlek meg
bárki
bár hol
bár
mindig barna akartam lenni
olyan szemű
olyan hajú
olyan szívű
úgy simogatni
ahogyan csak
gesztenyeszín
tudhat
alacsony és vékony
földig érő hajjal
feletted lenni
szépeket akartam
szépen
önmagukért
éppen
én nem voltam
AZ
(mit akarsz
írhatnál
nézlek
nyugalom
ma permetezték a fákat
nem etetlek
meg semmilyen
gyümölccsel
ez megint csak egy kupac
annyival több
ennyivel kevesebb
szeretlek)
