Jelentés
(S. K.-nak)
Unalmában az eget bámulja. Rágja
a szót, "eljövend". A múltkori blamázs-
ra gondol megint. A költő még biztos
volt magában, akkor is, mikor halom-
ra lőtték az eget. Látta, miként hulla-
nak alá az üres szavak, az égő bokrok
közt némára lázadt, hamubasült-
pogácsa-ígéretek. Aznap múlt el
a jelen, és lett egyre több a ha.
De mára beleunt magába, ahogyan
rá a haza.
má 2009.03.28. 19:18:24
virág75 2009.04.06. 16:50:47