papa, szeretek
2012.12.05. 10:34
ki oltó
Szólj hozzá!
2012.12.04. 11:24
morzsafűzér
Mi a rossebb
kilenc óra huszonnyolc.
talán hazajössz.
amikor ezt mondom,
mindig a kilincset nézem.
kilenc óra huszonkilenc.
még az a hiányzó egy perc.
kirakóst játszom.
ajtón kívül. hol vagy.
ajtón belül.
kilenc óra harminc.
fele az egésznek.
ürgelyuknyi szoba.
gyógyszer. kötés. mi a
seb.
Szólj hozzá!
2012.09.22. 21:23
kor dáma
Fel, fel
idegesíti magát
annyira idegesíti magát
hogy attól kialszik a lámpa
lábával a levegőn dobol
hangokat keres
szavakat talál
leírt, véges, hangyányi
szavakat talál
és ettől még idegesebb
még gyorsabban rángatja
a lábát
már püföli a levegőt
kisebb örvényeket képzel
a szavak alá
a fekete, hangyányi szavak
súlyuk többszörösét bírják el
de nem szólnak egy kukkot sem
szorgos here mindegyikük
a királynő lába előtt vihar
benne a csend
a királynő szívében a csend
nem talál szavakat sem
szorgos herék cipelik el
a kihunyt lámpafényt
Szólj hozzá!
2012.09.22. 21:13
Hol volt, hol van
innen nézve homályos,
vagy csak
tested takarja ki, a szavak
óriásra nőnek, mindegyikük
bablétra
vagy csak
kitakarózott az álom, és kávét
főz, és cigarettával a szájában
mászkál egy messzi konyhában
körbe-
fényképek, mind Panni nénié
vagy csak
az állandó hiány egyenese szúr
beléd valahol a végtelen egyik
pontján
vagy csak
vagy csak.
és ha pontatlanul is,
de leírlak
Szólj hozzá!
2012.09.21. 18:14
szövettan
feketéről fehéren
csak így: fáradt vagyok. az ablakban
fenyők. a városban ábelek. rengeteg
arc, kéz. mozdul. nem szól, nem kér.
látod. lepereg.
csak még: pár pillanat. tájak. fotó. az
én most elmarad. te megint. te újra.
te legyél. sosem az, akivel.
csak múlna: nem jó ez így. másképp
hogy lehet. fáradt vagy. és egy pesti
bérház falán vakolat a szerelem.
1 komment
2012.09.19. 19:28
de kád
Csapból az isten
és ami már rég nem neked szól.
a nyitott ablakú házak. a szűk
utcákban a szél. ahogyan a ki-
húzott zsinegen fehér szoknyám
lobog. ideje lecserélnem a
zászlót.
ideje lecserélnem a zárakat.
persze, a kulcsokat őrizd meg.
akaszd fel a többi mellé, tudod,
szeretem, hogy lelakatolod az
emlékeidet. kicsi, nagy, fényes,
rozsdás. trófeák.
de ez már rég nem neked szól.
az ablak alatt más bámészkodik.
pulóverem lecsúszik a vállamról.
így vedlik Ámor. arcom szűk utca.
szavaimban a szél fúj. tiszta vizet
öntök egy új pohárba.
Szólj hozzá!
2012.09.07. 19:51
az elengedés művészete
Bárka-ének
Mielőtt elengeded a galambot, simogasd
meg a szárnyait. Ne etesd, a teli has csak
zavarná röptét, hamarább fáradna ki. Ha
a galamb már röpült előtte egyedül is, nem
kell féltened. Bár mindig jöhet egy meleg
áramlat, egy felhő, esetleg egy ragadozó
madár. De ezek már tőled függetlenek.
Te csak arról tehetsz, hogy a galamb mi-
képp indul útnak.
És ezt megint csak képzeled.
Idegen árnyékot kötsz bokádhoz,
nyakadba magad veszed. A fák
elsusogják a lullabájt. Egy idegen
folyó morajlik valahol. Ez van
minden napban. Egy újra-kősötét,
egy újra-kikel-e. Bármit is képzelsz,
nincsen föld már arra, nincs mit
lapátolni, ennyi maradt: elég. És
ezt megint csak képzeled. Vonszol
téged az az árnyék, lehet, a nyakad
töri vele. Idegen fák hajában ring
az ég, már a csillagok is morajlanak,
az éjszaka árnyék, hát azt is bokád-
hoz kötöd és elviszed haza.
...
Tudod, leginkább a kádban. A víz mindenütt.
Nézlek, ahogy ragyogsz, de a szemed fáradt
tó, nem vet hullámokat rajta a szél sem.
Ahogy beszélsz. Most nem látok mást, csak
a szádat. Nézem, ahogy a csókok virágként
úsznak el, áldozat mindegyikük, hát az összes
isten hallgataggá lesz. Helyettük te beszélsz.
A szemed, a szád, a kusza hajtincsek. Meg-
mosom a hajad, a vállad. A szemedre vigyázok,
tudod, leginkább az. Szeplőiden elmélázik
kezem, fogantatás ez is. Nézlek, ahogy nézel
engem, a válladról ölembe csúszik a bánat.
Nem vet hullámokat a vizen. Ahogy beszélsz,
a szél zúgását hallom. Nézlek, nem mozdulok.
Nem úszhatom meg. Tudod, leginkább a szádat.
Leginkább a kádban. Ahogyan a csók beszél
az összes isten helyett.
Szólj hozzá!
2012.08.19. 18:44
rétor
Hanta-palinta
Miután kisimítottam, madárrá
hajtogatnám a szíved. Aztán fel-
akasztanám egy ágra, szárnyait
előtte gondosan összekötném
valami szép kék szalaggal, úgy
akasztanám fel az ablakom elé,
arra az ágra, hogy a szél, ha épp
fúj, hintáztassa, és az ablakom
legyen a keret. Mielőtt kisimítom
a szíved, kimosnám a függönyöket,
a szép kék színű, levendula illatú,
rácsmintás függönyöket szorosan
behúznám úgy, ahogy az ég takarja
az űrt, és hagynám hintázni szíved,
miután kisimítottam, s madárrá lett.
4 komment
2012.03.21. 20:04
három tucat
annyira mennyi
Mindent megszámol. Nem előre, hanem vissza.
Felé. Egyedül a távolságot hagyja el. Azt hiszi,
csupán idő az is, ami máshol van. Sokszor
mosolyog - napi tíz a leg-kevesebb, abból, ami -,
egyre többször hallgat - óránként legfeljebb tíz
perc, az ujját tördeli, aki - általában. Elszámol.
Akár tízig. Az egy szál cigarettát a két perce
öleli. Visszaszívja a füstöt, másodszorra fújja
ki. Ismét számol: igaz, nem igaz, nulla, egy.
Aztán három lesz a mi. Később a negyedik áll
az első helyre, aztán visszaemlékszik. A végre.
Előre-
gondolkodik.
Szólj hozzá!
2012.03.09. 19:10
fehér falat
Majd
Rögtön azzal kezdi, hogy most nem fog magyarázkodni. Dehogyisnem.
Rögtön rágyújt, rögtön kér egy kávét. Pár hete a romantikáról gondolkodik.
Róla. Erről. A reggeli kávéról, a cigarettáról. Rögtön rágyújt. Elindítja a
számítógépén ugyanazt az egy számot. Most nem táncol. Nem énekel.
Rögtön azzal folytatja, hogy de, van romantika. Nem, most nem lesz szerel-
mes. Minek. Kivárja az idejét. Rögtön várja ki. Rögtön rágyújt. Hol a kávé.
Ugyanaz az egy szám megy. Próbál nem magyarázkodni. De mesél, mondja.
Hogy nem szerelmes. Rögtön látta, hogy nem az. Tudni meg minek. Hol a kávé.
Rögtön bevégzi. A romantikát. Remegett a keze. Alig tudja bepötyögni a kódot.
Nem megy kávézóba. Fuldoklik. Rögtön fuldoklik. Nem kell neki senki sem.
Rögtön tudta. Elképzelte, hogy milyen. És az rögtön olyan lett. Hol az a rohadt
cigi. Miért megy ez a szám már megint. Ne táncolj, énekelj. Rögtön szereti, ha -
https://www.youtube.com/watch?v=bH2I9fJ0ALk&feature=related
Szólj hozzá!
2012.03.02. 11:20
ez elment vadászni...
Mi lenne
azt mondod, még sosem jártál így
itt, hogy épp rügyezett a fa, nem
bontott még sem virágot, sem le-
velet - nem ígértem másnak tavaszt,
jött, ment: életre maradtak a telek
azt mondom, még nem jártál itt ilyen-
kor, ha kimegyek cigizni, ugye, jössz
velem, te csak lélegzel, a tied a pá-
ra, az enyém a füst, közös a látszat,
honnan tudná valaki odalenn: te nem -
most mondjuk azt, hogy nem lesz, ha-
nem itt van a tavasz, és mi már jártunk
így, hogy kirügyezett, elvirágzott, aztán
csak vitte a szél, mint a kocsikat a be-
ton - a falig ez az utolsó csapás: egy
ismét megúszhatóan közel ahhoz, hogy
újra és újra elgyere; tavasz, nyár, ősz -
télen csak karácsony lesz és szilveszter,
ígérem, a fát márciusig talpig díszben
hagyjuk
1 komment
2012.01.28. 10:41
re: ne szánj
díszkorom
félhangokon térdepelt előttem
az a tömkelegnyi kis szekund
előttem csak a semmi áll meg-
nem vagyok az, az éj is lecsúszik
a hasamról, aztán szűk utcaként
kanyarog, házaitok, tereitek elé
előtted akarhattam bármit, bárki
volt a válasz, a nap is lecsúszott
a csille legaljába, aztán szénként
izzított engem tenyeretek elé
térdepelj előttem, nyisd ki tágra
mellkasod, parázslat ez, énekelj
nekem - vagy öt oktávnyi okot
2 komment
2012.01.27. 12:22
kettőhúsz
mi sül ki
nem az, hogy köd van. nem az, hogy
ismeretlen a környék. nem a házad
hátsó udvara, nem egy lányregény.
sorok: rendben. katonásan állnak.
nem az, hogy a markodban. nem az,
hogy vagyok. nem az, hogy lyukas.
nem az, hogy csöpög megint, fázik.
ki mit terített hova. hol, minek kutat.
nem az, hogy megpirkadt. nem az,
hogy beragyogja. nem a csupasz
gyűrűsujj. igen, ez egy lány. regél.
markában csak a szavak. sorolja.
nem az, hogy magával. nem az, hogy
igaz. nem az, hogy ha. megint hova
terítette ki, kutat. mutatja, hogy üres.
pedig csöpög, katonásan, rendben. van:
ismeretlen a környék. a házad
hátsó udvara. Egy lányregény.
az, hogy a markodban. az,
hogy vagyok. az, hogy lyukas.
az, hogy csöpög megint, fázik.
az, hogy megpirkadt. az,
hogy beragyogja. a csupasz
gyűrűsujj. ez már nem egy lány.
Szólj hozzá!
2012.01.17. 12:14
kukoricabábnak
Sarkokban
Egyre jobban szorít az idő.
Szólj hozzá!
2012.01.16. 15:43
Tőkesúly
Harangnyelv
Mi mást is - tehetnél. Mutató.
Ujjam köré csavarlak. Ima. Lánc.
Egy újabb égbolt. Nonstop-ható.
Szeretlek. Bármi mást, bárki mást is
engedünk elénk. Csak ránk vagyunk
tekintettel. Ezt le - szögeztem. Ez meg
nem szökik el. Ujja körré csavart. Őrök.
Égbolt. Megvettelek, mindig-ható. Köz-
helyekben ér, lelem a mit.
Szeretlek. Örök kék, muslica-mosoly.
Szeretlek. Egyszer volt, hol vagy most.
Szeretlek. Nem győzöm. Le. Írni. Elég-
szeretlek. Soha így. Akár. Kit. Fölém
emelsz. Szeretsz. Hiszem. Álomsúly.
Ki mást is - kellenél. Kutató
tekintet Rád szegezve. Bér. Mák.
Egy régebbi mi. Kor. Együtt-ható.
Szólj hozzá!
2012.01.11. 21:43
Altató
Ámen
Most kérlek utoljára, hogy gyere.
Gyere szépen, ülj ide, mellém.
Hogy most utoljára gyere, kérlek.
Szépen ülj, gyere ide, mellém.
Holnap biztos másutt leszel.
Szótlanul fekszel el másnak mellén.
Másutt biztos leszel holnap.
Másnak szótlanul fekszel el mellén.
2 komment
2011.12.18. 13:40
konform
Hímpor
Rám - csodálkozol, milyen kicsivé is
lettem. Hol marad az álom, vacsoránk.
Pedig olyan jól kifőzted. Ringlit húzol az
ujjamra, etetsz. Fontos mai program:
nézd, ez nem egy páros képe. Ez itt egy
nem-alma. Persze a gombából többé már
nem eszel, talán mert ilyen szánalmasan
kicsivé lettem. Gyermeked fél anyja. Átlát-
szó ég mögül azonosítja a tettest. Egy isten.
Az első lépések egyike a sánc, aztán az an-
passzé - a királynő gyakorlati okaimból nincs
most sem melletted. Csodálkozol, vajon kivé
nőttem; ha ez az évszak is alaposan megrág,
kiköpsz. Gyér szakállú herceg, mióta elvetted
a kulcsokat, vágás nélkül vérzek. Nem csodál-
kozom ezen. A semmin. Magunkból ered, egy
másik szobában gurul épp, magunk előtt látom,
egyszer vigasszá lesz, ő gurul, egész,
aztán - remélem, ne csodáld - megöli alízt,
óriássá tesz.
2 komment
2011.12.16. 19:24
tell
próbaidő
tudom hogy megint elrohansz
mert az olyan falról lekopnak
az árnyak is amelyikre magam
alapozom vizesbázisú mésszel
hanyadik leheletnyi rétegbe
rejtek pár ecsetszőrt arcodról
hull alá a tudom rohansz vala-
milyen illat csapott meg éppen
az almafa alatt áll a gyermek
apja tegezzel a kezében méri be
a gravitációt mert az olyan hogy
nem csak megtart hanem le is ejt
akár téged akár engem ledob a fal
mint megannyi árnyat lekoptat a zaj
a minden közlekedésének súrló-
dása tudom ide is rohansz aztán
én el alapozom egy réteg még egy
réteg réteg rettegek tudom hogy
most az egyszer nem rohansz el
2 komment
2011.12.15. 18:13
csak hit kérdése
E
-felől-
Elhiszi, hogy ami a szeméből potyog,
az zápor, nem a könnye. Ha a víz folyik,
egy fürdőkádban áll. Az csúszik, mert
a föld nem mozdul. Áll. A szájából
víz folyik, nem szó potyog. Nem a könnye.
Elhiszi, hogy ami fogy, az temethető.
Hogy az istennek se szorul össze az ökle.
Hogy a szájpadláson csak a csend lakik,
és amit visszanyel, az temethető, mert fogy.
Mindenütt a víz folyik, csapból is az isten.
Még hiszi, hogy jó anyag. Hogy tiszta a
lap, magától vékonyodik. Meg. Hiszi, hogy
a hit vele nő, nem pottyan ki belőle. Három
gyermek. A férfi áll. Mint a föld. Nem csúszik.
El tőle. De a szeméből víz zuhog. És nem
fogy,
lapátol,
fogy,
temet
mindent, ami vékonyodik. Meg. Öl.
A víz nő, a férfi isten, öklébe semmi sem
szorul, a tenyere ezért is. Üres. A szem ég,
párás, ha eltekinthet. Belőle víz folyik. Jó
szavak vannak erre. Meg hegyek. A völgy
temet. Duzzaszt. Mindent, ami fogy. Van,
ami vékonyodik. Mint a száj. Van az az üres
tekintet. Isten ököl, nő a jó anya. Folyik a víz.
Tiszta. Öl, ami a szeméből potyog. Nem a könny.
Elhiszi, hogy csak csúszik. Alóla a föld. Hol az ég:
felőle -
2 komment
2011.12.15. 18:10
kleine Goetterdaemmerung
Eltávon
- d/m nélkül -
Na látod, hogy nem mozog.
Rajta vagy, fiú az anyán,
ragad, szétránt, méretre vág.
Varrod. Ne csússzon szét.
Cérnázod. Le-
ég. Három hete, hogy felkelt
a nap, de - látod - csak nem
mozog. Jóindulatú vagy,
kezedben kalapács, az istennek
se jön ide, hozzád, a sötét.
De szeretek itt, északon.
Legalább két pulóver, forró kávé,
kuncsaftok. Halom-
nyi, apró mindenek. Hamarosan
itt a télapó. A fenti boltba megy.
Tartok.
Vala-
merre.
Szólj hozzá!
2011.12.15. 18:08
Hordozó
LZ-nek
Csak megírja a másikat. Azt
az összenyomottat, pihéset,
véreset, halottat. Angyal is
lehetne. Annak a csibének így
nőnek a szárnyai. Ez meg-
zuhan. Nincs vér, nem hal meg.
Nem a szív az, én vagyok.
Látod, a te tenyered piros.
Pedig meg mertem volna esküdni
rá, hogy kék lesz, ha kiserken ---
Szólj hozzá!
2011.10.11. 13:03
kiköpött szerelem
Az alma másik fele
(hull a dal)
LZ-nek
Zöld a kedvenc színed.
Zöld a szívem. Vörösen
ölelsz. Kéken szeretlek.
Napunk sárgán villog.
Valami lilán dereng.
Az ég szürke pötty.
Nem sírom
el magam.
De van, hogy feketébe öltözöm.
Ugye tudod, hogy zöld a szívem.
Sose éljem meg.
1 komment
2011.10.11. 11:12
bódler a zsebében
Aritmia
Pont. Ollózik minden szó.
Vessző. Visszaköszönhet.
Pont. Minden reggel hatkor.
Szólj hozzá!
2011.10.04. 09:37
Tominak
Szólj hozzá!
2011.06.12. 11:24
sodrás
Cementbe ágyazva
(egy) anyának igaza van
-