HTML

I(k)TATÓSPAPÍR

Minden, ami van. És ami nincs.

Friss topikok

  • szellzsofi: @Almaleves: beneztuk. :-) (2013.10.20. 21:21) neki
  • Otto von Bolschewick: cssst... ne sikolts, cssst! (2013.01.30. 17:03) Ring a tó
  • trendo+: Ábelek a rengetegben? :) (2012.10.20. 11:28) szövettan
  • trendo+: Szerelmes origami A Kék Szalagot félretettem. Mementó ez a kis selyemdarab. Még senkibe ily gyors... (2012.10.19. 09:25) rétor
  • Almaleves: Ezt fogod garantálni? eljön majd minden? De el is megy, bakker! ehhh! (2012.03.07. 21:16) ez elment vadászni...

Linkblog

2012.12.05. 10:34 szellzsofi

ki oltó

papa, szeretek



mindig azt mondtad. idomítsd
a csöndet. ha hó esik odakinn,
fagyott víz. Nem más, nem több,
víz más állapotban. valakivel
terhes
és én azt mondom most is.
nem az, hogy víz, hanem a hullás.
csurran, csöppen. szállingózom.
a tenyereden csiganyom
a feltámadás.

Szólj hozzá!

2012.12.04. 11:24 szellzsofi

morzsafűzér

Mi a rossebb

kilenc óra huszonnyolc. 
talán hazajössz.
amikor ezt mondom,
mindig a kilincset nézem.

kilenc óra huszonkilenc.
még az a hiányzó egy perc.
kirakóst játszom.
ajtón kívül. hol vagy.
ajtón belül. 

kilenc óra harminc.
fele az egésznek.
ürgelyuknyi szoba.
gyógyszer. kötés. mi a
seb.

Szólj hozzá!

2012.09.22. 21:23 szellzsofi

kor dáma

Fel, fel

idegesíti magát
annyira idegesíti magát
hogy attól kialszik a lámpa
lábával a levegőn dobol
hangokat keres
szavakat talál
leírt, véges, hangyányi
szavakat talál
és ettől még idegesebb
még gyorsabban rángatja
a lábát
már püföli a levegőt
kisebb örvényeket képzel
a szavak alá
a fekete, hangyányi szavak
súlyuk többszörösét bírják el
de nem szólnak egy kukkot sem
szorgos here mindegyikük
a királynő lába előtt vihar
benne a csend
a királynő szívében a csend
nem talál szavakat sem
szorgos herék cipelik el
a kihunyt lámpafényt

Szólj hozzá!

2012.09.22. 21:13 szellzsofi

Hol volt, hol van

A holnap

innen nézve homályos, 

vagy csak
tested takarja ki, a szavak
óriásra nőnek, mindegyikük 
bablétra 

vagy csak
kitakarózott az álom, és kávét 
főz, és cigarettával a szájában 
mászkál egy messzi konyhában 
körbe-

körbe. az asztalon szanaszét 
fényképek, mind Panni nénié 
volt. az egyiken zsírba égett 
kislány fekszik, szemeiben te 
állsz kimerevítve. ott fekszem 
én is, az összes szavam élet 
vág abba az egyetlen fotóba

vagy csak 
az állandó hiány egyenese szúr 
beléd valahol a végtelen egyik 
pontján

vagy csak
vagy csak.

és ha pontatlanul is,
de leírlak

Szólj hozzá!

2012.09.21. 18:14 szellzsofi

szövettan

feketéről fehéren

csak így: fáradt vagyok. az ablakban
fenyők. a városban ábelek. rengeteg
arc, kéz. mozdul. nem szól, nem kér.
látod. lepereg.

csak még: pár pillanat. tájak. fotó. az
én most elmarad. te megint. te újra.
te legyél. sosem az, akivel.

csak múlna: nem jó ez így. másképp
hogy lehet. fáradt vagy. és egy pesti
bérház falán vakolat a szerelem.


1 komment

2012.09.19. 19:28 szellzsofi

de kád

Csapból az isten

és ami már rég nem neked szól.
a nyitott ablakú házak. a szűk
utcákban a szél. ahogyan a ki-
húzott zsinegen fehér szoknyám
lobog. ideje lecserélnem a
zászlót.

ideje lecserélnem a zárakat.
persze, a kulcsokat őrizd meg.
akaszd fel a többi mellé, tudod,
szeretem, hogy lelakatolod az
emlékeidet. kicsi, nagy, fényes,
rozsdás. trófeák.

de ez már rég nem neked szól.
az ablak alatt más bámészkodik.
pulóverem lecsúszik a vállamról.
így vedlik Ámor. arcom szűk utca.
szavaimban a szél fúj. tiszta vizet
öntök egy új pohárba.

Szólj hozzá!

2012.09.07. 19:51 szellzsofi

az elengedés művészete

Bárka-ének

 

 

Mielőtt elengeded a galambot, simogasd

meg a szárnyait. Ne etesd, a teli has csak

zavarná röptét, hamarább fáradna ki. Ha

a galamb már röpült előtte egyedül is, nem

kell féltened. Bár mindig jöhet egy meleg

áramlat, egy felhő, esetleg egy ragadozó

madár. De ezek már tőled függetlenek.

Te csak arról tehetsz, hogy a galamb mi-

képp indul útnak.

 

És ezt megint csak képzeled.

Idegen árnyékot kötsz bokádhoz,

nyakadba magad veszed. A fák

elsusogják a lullabájt. Egy idegen

folyó morajlik valahol. Ez van

minden napban. Egy újra-kősötét,

egy újra-kikel-e. Bármit is képzelsz,

nincsen föld már arra, nincs mit

lapátolni, ennyi maradt: elég. És

ezt megint csak képzeled. Vonszol

téged az az árnyék, lehet, a nyakad

töri vele. Idegen fák hajában ring

az ég, már a csillagok is morajlanak,

az éjszaka árnyék, hát azt is bokád-

hoz kötöd és elviszed haza.

...

Tudod, leginkább a kádban. A víz mindenütt.

Nézlek, ahogy ragyogsz, de a szemed fáradt

tó, nem vet hullámokat rajta a szél sem.

Ahogy beszélsz. Most nem látok mást, csak

a szádat. Nézem, ahogy a csókok virágként

úsznak el, áldozat mindegyikük, hát az összes

isten hallgataggá lesz. Helyettük te beszélsz.

A szemed, a szád, a kusza hajtincsek. Meg-

mosom a hajad, a vállad. A szemedre vigyázok,

tudod, leginkább az. Szeplőiden elmélázik

kezem, fogantatás ez is. Nézlek, ahogy nézel

engem, a válladról ölembe csúszik a bánat.

Nem vet hullámokat a vizen. Ahogy beszélsz,

a szél zúgását hallom. Nézlek, nem mozdulok.

Nem úszhatom meg. Tudod, leginkább a szádat.

Leginkább a kádban. Ahogyan a csók beszél

az összes isten helyett.

Szólj hozzá!

2012.08.19. 18:44 szellzsofi

rétor

Hanta-palinta

Miután kisimítottam, madárrá
hajtogatnám a szíved. Aztán fel-
akasztanám egy ágra, szárnyait
előtte gondosan összekötném
valami szép kék szalaggal, úgy
akasztanám fel az ablakom elé,
arra az ágra, hogy a szél, ha épp
fúj, hintáztassa, és az ablakom
legyen a keret. Mielőtt kisimítom
a szíved, kimosnám a függönyöket,
a szép kék színű, levendula illatú,
rácsmintás függönyöket szorosan
behúznám úgy, ahogy az ég takarja
az űrt, és hagynám hintázni szíved,
miután kisimítottam, s madárrá lett.

4 komment

2012.03.21. 20:04 szellzsofi

három tucat

 

 

 

annyira mennyi

 

Mindent megszámol. Nem előre, hanem vissza.
Felé. Egyedül a távolságot hagyja el. Azt hiszi,
csupán idő az is, ami máshol van. Sokszor
mosolyog - napi tíz a leg-kevesebb, abból, ami -,
egyre többször hallgat - óránként legfeljebb tíz
perc, az ujját tördeli, aki - általában. Elszámol.
Akár tízig. Az egy szál cigarettát a két perce
öleli. Visszaszívja a füstöt, másodszorra fújja
ki. Ismét számol: igaz, nem igaz, nulla, egy.
Aztán három lesz a mi. Később a negyedik áll
az első helyre, aztán visszaemlékszik. A végre.
Előre-
gondolkodik.

 

Szólj hozzá!

2012.03.09. 19:10 szellzsofi

fehér falat

Majd

Rögtön azzal kezdi, hogy most nem fog magyarázkodni. Dehogyisnem.
Rögtön rágyújt, rögtön kér egy kávét. Pár hete a romantikáról gondolkodik.
Róla. Erről. A reggeli kávéról, a cigarettáról. Rögtön rágyújt. Elindítja a
számítógépén ugyanazt az egy számot. Most nem táncol. Nem énekel.

Rögtön azzal folytatja, hogy de, van romantika. Nem, most nem lesz szerel-
mes. Minek. Kivárja az idejét. Rögtön várja ki. Rögtön rágyújt. Hol a kávé.
Ugyanaz az egy szám megy. Próbál nem magyarázkodni. De mesél, mondja.
Hogy nem szerelmes. Rögtön látta, hogy nem az. Tudni meg minek. Hol a kávé.

Rögtön bevégzi. A romantikát. Remegett a keze. Alig tudja bepötyögni a kódot.
Nem megy kávézóba. Fuldoklik. Rögtön fuldoklik. Nem kell neki senki sem.
Rögtön tudta. Elképzelte, hogy milyen. És az rögtön olyan lett. Hol az a rohadt
cigi. Miért megy ez a szám már megint. Ne táncolj, énekelj. Rögtön szereti, ha -

https://www.youtube.com/watch?v=bH2I9fJ0ALk&feature=related

Szólj hozzá!

2012.03.02. 11:20 szellzsofi

ez elment vadászni...

  Mi lenne

azt mondod, még sosem jártál így
itt, hogy épp rügyezett a fa, nem
bontott még sem virágot, sem le-
velet - nem ígértem másnak tavaszt,
jött, ment: életre maradtak a telek

azt mondom, még nem jártál itt ilyen-
kor, ha kimegyek cigizni, ugye, jössz
velem, te csak lélegzel, a tied a pá-
ra, az enyém a füst, közös a látszat,
honnan tudná valaki odalenn: te nem -

most mondjuk azt, hogy nem lesz, ha-
nem itt van a tavasz, és mi már jártunk
így, hogy kirügyezett, elvirágzott, aztán
csak vitte a szél, mint a kocsikat a be-
ton - a falig ez az utolsó csapás: egy
ismét megúszhatóan közel ahhoz, hogy 

újra és újra elgyere; tavasz, nyár, ősz -
télen csak karácsony lesz és szilveszter,
ígérem, a fát márciusig talpig díszben 

hagyjuk

1 komment

2012.01.28. 10:41 szellzsofi

re: ne szánj

 díszkorom

 

félhangokon térdepelt előttem

az a tömkelegnyi kis szekund

 

előttem csak a semmi áll meg-

nem vagyok az, az éj is lecsúszik

a hasamról, aztán szűk utcaként

kanyarog, házaitok, tereitek elé

 

előtted akarhattam bármit, bárki

volt a válasz, a nap is lecsúszott

a csille legaljába, aztán szénként

izzított engem tenyeretek elé

 

térdepelj előttem, nyisd ki tágra

mellkasod, parázslat ez, énekelj

nekem -  vagy öt oktávnyi okot


 

 

2 komment

2012.01.27. 12:22 szellzsofi

kettőhúsz

mi sül ki

  nem az, hogy köd van. nem az, hogy
ismeretlen a környék. nem a házad
hátsó udvara, nem egy lányregény.
sorok: rendben. katonásan állnak.
 
  nem az, hogy a markodban. nem az,
hogy vagyok. nem az, hogy lyukas.
nem az, hogy csöpög megint, fázik. 
ki mit terített hova. hol, minek kutat.
 
  nem az, hogy megpirkadt. nem az,
hogy beragyogja. nem a csupasz
gyűrűsujj. igen, ez egy lány. regél.
markában csak a szavak. sorolja.
 
  nem az, hogy magával. nem az, hogy
igaz. nem az, hogy ha. megint hova
terítette ki, kutat. mutatja, hogy üres.
pedig csöpög, katonásan, rendben. van:

 
az, hogy köd van. az, hogy
ismeretlen a környék. a házad
hátsó udvara. Egy lányregény.
 
az, hogy a markodban. az,
hogy vagyok. az, hogy lyukas.
az, hogy csöpög megint, fázik. 
 
az, hogy megpirkadt. az,
hogy beragyogja. a csupasz
gyűrűsujj. ez már nem egy lány. 
regény. az igaz. mutatja, hogy 
üres. pedig minden szó. jól van -

Szólj hozzá!

2012.01.17. 12:14 szellzsofi

kukoricabábnak

 Sarkokban

 

Egyre jobban szorít az idő. 

Magához, Uram. Ujjainak 
nyoma kékül a torkomon, ki-
hűlt helye mélázik az ágyam-
ban. Panorámaablakba állunk
ki, Uram. Szétnézünk. Hogy
van idebenn a csend. A hídig
látunk. El. A folyót amúgy is
tudjuk, arra sodor, amerre a
medre hagyja. Az óra diktál.
Egy iramban mozgunk, ugye.
Üres ez a lakás, Uram. És az 
idő nem ölel, hanem szorít. 
Markában vagyok, Uram.
Tudja. Nem beszél hozzám. 
Minek sikoltanék, ha szorít
is - nem lehet ezt egy szuszra.
Jobb szeretném hosszan. Ki-
tartóan. De lassan fogy, Uram,
a levegőm.Teremts nekem örök
vasárnapot. Szólj az időnek,
hogy egyszer elkopik a vasfoga.
Teremts nekem Embert. Hadd
szorítsam: én, ha már - jól, tudom -
ebben a mindenségben, igen, én
vagyok a süketnéma.

Szólj hozzá!

2012.01.16. 15:43 szellzsofi

Tőkesúly

Harangnyelv

 

    Mi mást is - tehetnél. Mutató.
Ujjam köré csavarlak. Ima. Lánc.
Egy újabb égbolt. Nonstop-ható.

Szeretlek. Bármi mást, bárki mást is
engedünk elénk. Csak ránk vagyunk
tekintettel. Ezt le - szögeztem. Ez meg
nem szökik el. Ujja körré csavart. Őrök.
Égbolt. Megvettelek, mindig-ható. Köz-
helyekben ér, lelem a mit. 

Szeretlek. Örök kék, muslica-mosoly.
Szeretlek. Egyszer volt, hol vagy most.
Szeretlek. Nem győzöm. Le. Írni. Elég-
szeretlek. Soha így. Akár. Kit. Fölém
emelsz. Szeretsz. Hiszem. Álomsúly.


       Ki mást is - kellenél. Kutató
tekintet Rád szegezve. Bér. Mák.
Egy régebbi mi. Kor. Együtt-ható.

Szólj hozzá!

2012.01.11. 21:43 szellzsofi

Altató

 Ámen

 

Most kérlek utoljára, hogy gyere.

Gyere szépen, ülj ide, mellém.

Hogy most utoljára gyere, kérlek.

Szépen ülj, gyere ide, mellém.

 

Holnap biztos másutt leszel.

Szótlanul fekszel el másnak mellén.

Másutt biztos leszel holnap.

Másnak szótlanul fekszel el mellén.

 

2 komment

2011.12.18. 13:40 szellzsofi

konform

Hímpor

Rám - csodálkozol, milyen kicsivé is
lettem. Hol marad az álom, vacsoránk.
Pedig olyan jól kifőzted. Ringlit húzol az

ujjamra, etetsz. Fontos mai program:
nézd, ez nem egy páros képe. Ez itt egy
nem-alma. Persze a gombából többé már
 

nem eszel, talán mert ilyen szánalmasan
kicsivé lettem. Gyermeked fél anyja. Átlát-
szó ég mögül azonosítja a tettest. Egy isten.
 

Az első lépések egyike a sánc, aztán  az an-
passzé - a királynő gyakorlati okaimból nincs
most sem melletted. Csodálkozol, vajon kivé

nőttem; ha ez az évszak is alaposan megrág,
kiköpsz. Gyér szakállú herceg, mióta elvetted
 

a kulcsokat, vágás nélkül vérzek. Nem csodál-
kozom ezen. A semmin. Magunkból ered, egy
másik szobában gurul épp, magunk előtt látom,
 

egyszer vigasszá lesz, ő gurul, egész,
aztán - remélem, ne csodáld - megöli alízt,
 
óriássá tesz.

2 komment

2011.12.16. 19:24 szellzsofi

tell

próbaidő

tudom hogy megint elrohansz
mert az olyan falról lekopnak
az árnyak is amelyikre magam
alapozom vizesbázisú mésszel
hanyadik leheletnyi rétegbe
rejtek pár ecsetszőrt arcodról
hull alá a tudom rohansz vala-
milyen illat csapott meg éppen
az almafa alatt áll a gyermek
apja tegezzel a kezében méri be
a gravitációt mert az olyan hogy
nem csak megtart hanem le is ejt
akár téged akár engem ledob a fal
mint megannyi árnyat lekoptat a zaj
a minden közlekedésének súrló-
dása tudom ide is rohansz aztán
én el alapozom egy réteg még egy
réteg réteg rettegek tudom hogy
most az egyszer nem rohansz el

2 komment

2011.12.15. 18:13 szellzsofi

csak hit kérdése

E

-felől-

 

Elhiszi, hogy ami a szeméből potyog,

az zápor, nem a könnye. Ha a víz folyik,

egy fürdőkádban áll. Az csúszik, mert

a föld nem mozdul. Áll. A szájából

víz folyik, nem szó potyog. Nem a könnye.

 

Elhiszi, hogy ami fogy, az temethető.

Hogy az istennek se szorul össze az ökle.

Hogy a szájpadláson csak a csend lakik,

és amit visszanyel, az temethető, mert fogy.

Mindenütt a víz folyik, csapból is az isten.

 

Még hiszi, hogy jó anyag. Hogy tiszta a

lap, magától vékonyodik. Meg. Hiszi, hogy

a hit vele nő, nem pottyan ki belőle. Három

gyermek. A férfi áll. Mint a föld. Nem csúszik.

El tőle. De a szeméből víz zuhog. És nem

 

fogy,

lapátol,

fogy,

temet

 

mindent, ami vékonyodik. Meg. Öl.

A víz nő, a férfi isten, öklébe semmi sem

szorul, a tenyere ezért is. Üres. A szem ég,

párás, ha eltekinthet. Belőle víz folyik. Jó

szavak vannak erre. Meg hegyek. A völgy

 

temet. Duzzaszt. Mindent, ami fogy. Van,

ami vékonyodik. Mint a száj. Van az az üres

tekintet. Isten ököl, nő a jó anya. Folyik a víz.

Tiszta. Öl, ami a szeméből potyog. Nem a könny.

Elhiszi, hogy csak csúszik. Alóla a föld. Hol az ég:

felőle -

2 komment

2011.12.15. 18:10 szellzsofi

kleine Goetterdaemmerung

Eltávon

- d/m nélkül -

 

 

Na látod, hogy nem mozog.

 

Rajta vagy, fiú az anyán,

ragad, szétránt, méretre vág.

Varrod. Ne csússzon szét.

Cérnázod. Le-

 

ég. Három hete, hogy felkelt

a nap, de - látod - csak nem

mozog. Jóindulatú vagy,

 

kezedben kalapács, az istennek

se jön ide, hozzád, a sötét.

De szeretek itt, északon.

 

Legalább két pulóver, forró kávé,

kuncsaftok. Halom-

nyi, apró mindenek. Hamarosan

itt a télapó. A fenti boltba megy.

 

Tartok. 

Vala-

merre.

Szólj hozzá!

2011.12.15. 18:08 szellzsofi

Hordozó

LZ-nek

 

Csak megírja a másikat. Azt

az összenyomottat, pihéset,

véreset, halottat. Angyal is

lehetne. Annak a csibének így

nőnek a  szárnyai. Ez meg-

zuhan.  Nincs vér, nem hal meg.

Nem a szív az, én vagyok.

Látod, a te tenyered piros.

Pedig meg mertem volna esküdni

rá, hogy kék lesz, ha kiserken ---

Szólj hozzá!

2011.10.11. 13:03 szellzsofi

kiköpött szerelem

Az alma másik fele

(hull a dal)

             LZ-nek

Zöld a kedvenc színed.

Zöld a szívem. Vörösen

ölelsz. Kéken szeretlek.

 

Napunk sárgán villog.

Valami lilán dereng.

Az ég szürke pötty.

 

Nem sírom

el magam.

De van, hogy feketébe öltözöm.

Ugye tudod, hogy zöld a szívem.

 

Sose éljem meg.

 

www.youtube.com/watch

1 komment

2011.10.11. 11:12 szellzsofi

bódler a zsebében

Aritmia 

 

Pont. Ollózik minden szó.

Vessző. Visszaköszönhet.

Pont. Minden reggel hatkor. 

Vessző. Kikelek.
 
Cigi. Kávé. Kert. Kenyér.
Melltartó. Fogkefe. Hajzselé.
Kezek. Szemek. Eszkimópuszi.
 
Pont. Kikelet.
 
Vessző. Rám köszön.
 
Pont. 25 óra nulla nulla.
 
Vessző. Elvarrom a végedet.
 

Szólj hozzá!

2011.10.04. 09:37 szellzsofi

Tominak

Egy Lili hiányában
 
Matilda, az élet a lábaid közét 
borotválja. Ahogy a szőr sercen, három gyermek 
közé vágsz ügyetlenül kisebb rést, szinte 
azonnal gyógyulót.
 
Matilda, pár hónapja látlak. Aztán tíztől
visszaszámolom magam, a méhem 
spirálba borul. Sokat gondolok az 
éjszakádra.
 

Szólj hozzá!

2011.06.12. 11:24 szellzsofi

sodrás

 

Cementbe ágyazva

(egy) anyának igaza van

írni
kell
de én most csak a
középső fiamat látom
lapszélen
sebtiben
szőnyeget csomózok
alája földnek
a szálak az égbe akadnak

-

(...) anyának igaza van
de ha írni kell
nem látok mást
csak a középső
fiamat
 
csendben ül, nézi a lábát
a messzeséget, amin még
nem gyalogolt át,
 
redőkben a koszt, az el-
fertőződő sebet, repedt
sarkam - ezen tanultunk
állni -meg, és most járna,
ki-
 
járna neki egy életnyi
tavasz, egy lengébben
öltözött anya, aki
 
nem a padlókő alatti
istent kémleli

1 komment

süti beállítások módosítása