Csak vonalak vannak.
Tiszta égen száradó,
nyári esték. Csak pár-
huzam, és számos ok
arra, hogy miért.
A kérdést nem tudom
már, arra nézek, amerre
biztosan nem lesz válasz.
Amit látok, az nincs már.
Ki ért.
Nyitott ajtók, ablakok.
Állomásonként megtorpanó
huzat. Most itt vagy, most
negyed órával arrébb. Időben
mérem a megtett utat.
Most nincs az, hogy mégse.
Hogy nyújtom, de el nem
érem. Most vonalak vannak,
csak párhuzamok, és a
kilóméterekkel távolabbi évek.
