A néző és a látó
és nézed, ahogyan ő, és ahogyan a háta.
Gerincén csigák csordogálnak egyetlen irányba,
és hogy Hold kerekedik fenekén. és látod, a-
hogyan ő nem látja, a fejére nő az összes gyermek,
mind egy, mindegyik nap mint nap a fejére telepszik.
érzi, mellein csillagok a bimbók, a fiai háromkirályok,
nézik buzgón, s mennek utána, abba az egy irányba,
amerre a csigák nyoma csillog. és nézem, ahogyan a
fény rácsba rendezi a nappalt, a gyönge súly nem
roppant nyakat, az ölelés friss, álomszagú. és látom,
ahogyan a fal visszamosolyog, szürkéskopottan, nap
mint nap visszaköszön minden mozdulatában a rés,
amit a holnap hagy ott, az, hogy minden nő, és
minden gyerek, hiába -