Szöllősi Mátyásnak
Tényleg nem tudom eldönteni, felnőttél-e
önmagadhoz. Nem az, hogy az évek, vagy
a centik nem stimmelnek papíron - már ha
valami, valamikor papíron egyáltalán stimmelt -,
hangulat van, mindössze ennyit tudok. Rólad.
Hogy megannyi arcod sem mosolyog, bár
sokszor vágsz ilyen-olyan-amolyan képet.
Látod, én most párka vagyok. Ollót tettél a
kezembe, azzal vágom formára a minden-
napjaidat. Bár nem tudom eldönteni, hogy
melyik önmagadra varrok gombot, a színt
sem tudom, csak annyit, hogy valahol kerek.
Tényleg nem tudom, hogy Nálad mi a mennyi,
honnantól van a sok, meddig ér el meztéláb
a miért. Nem az, hogy a nevek nem stimmelnek,
csak vannak ilyen-olyan-amolyan hézagok,
és hogy kislánykoromban a szőlőszemet gondol-
tam dinnyének.