díszkorom

félhangokon térdepelt előttem

az a tömkelegnyi kis szekund

előttem csak a semmi áll meg-

nem vagyok az, az éj is lecsúszik

a hasamról, aztán szűk utcaként

kanyarog, házaitok, tereitek elé

előtted akarhattam bármit, bárki

volt a válasz, a nap is lecsúszott

a csille legaljába, aztán szénként

izzított engem tenyeretek elé

térdepelj előttem, nyisd ki tágra

mellkasod, parázslat ez, énekelj

nekem -  vagy öt oktávnyi okot