próbaidő

tudom hogy megint elrohansz
mert az olyan falról lekopnak
az árnyak is amelyikre magam
alapozom vizesbázisú mésszel
hanyadik leheletnyi rétegbe
rejtek pár ecsetszőrt arcodról
hull alá a tudom rohansz vala-
milyen illat csapott meg éppen
az almafa alatt áll a gyermek
apja tegezzel a kezében méri be
a gravitációt mert az olyan hogy
nem csak megtart hanem le is ejt
akár téged akár engem ledob a fal
mint megannyi árnyat lekoptat a zaj
a minden közlekedésének súrló-
dása tudom ide is rohansz aztán
én el alapozom egy réteg még egy
réteg réteg rettegek tudom hogy
most az egyszer nem rohansz el