I(k)TATÓSPAPÍR

napokról pillanatbanhogy mire lenne jó megint egy reggelmeddig nézzem a vöröset, aztán a fehérkézben sosem melengetve kelyhétcsak a száráthát nem virág ezés nem megbillenő koporsótetőfeledékeny öregasszonyokálma a bosszúrólhogy a férjük kiesika pikszisbőlisez csak ijedtség…

Csurai Zsófi: derengőszemek kutatnak a tömegben aztán beszippant a város. fények és nehéz szagok gyűrűjében valaki szájbőgőzik, és nazális kapcsolatot keres az utcazaj és a villamos berregése között. kikapcsolt lámpa, rohanás meg végenincs emberáradat tehetetlen…

MorajCsókjainkhoza reggel hallgatag ül az asztal mellett egymásra nézünk bennem felnevet és ahogyan a kacaj elgurul egyre messzebb kerülünk - kávéba csobbanó cukor örvénylik kortyokban oszlunk el szerelmem kicsit kaparja a torkot a reggel maga elé motyogja a jót aztán egész nap nem…

C.E.T.Néha annyira nem tudom elhinni, hogy minden ilyen. Nincs rá jobb szavam, pontosabb jelzőm, idegem. Mintha szétfolyna, vagy darabokra törne - tegnap még láttam formát, ma már csak az óceán vesz körbe, és a tompa moraj egyre csak suttog: ma van, látod, ma van megint, hát nem unod,…

Hetedik napokról, halakrólVasárnap. Megint a vonaton ülök.Előttem lehajtott asztalkán pihenegy barack. Mellette áll az üveg, benne fahéjas bor. A szomszédkávé tetején úszó hab oldalról nézve már latyak. Így utazunk együtt, könyékig egymásban. Én, meg a Ma. Tűnődve az…