I(k)TATÓSPAPÍR

javítva(végül) a nyílt szó fedél nélküli templom deres csipkebokor alatt hasalok ezüstös télelőbe bugyolál az isten a mező elhagyatott nyelvet nyújt a hó a tájra majd mérgelődve lenyeli elfagyott a csipkebokor a kőbálvány meg pár kavics a harangból hordó lett fellógatva…

Nagyfröccs Az inger a szájpadláshoz tapad - szikkadt mező felett égszínkék fedél - a szív nyelv nélküli harangja kongat néma vészt. Hordókba zárt csipkebokor minden egyes korty, ki- forgatja az elmét, és meg- nyújtja a kort. Csak a kőbálvány nem mérgelődik, ha valaki…

Zsigerelia hátsó szobák nyirkos csendjében zakatolnak a szívek a szőttes alatt megint egy új éjszaka, fogyó Hold, az ének beszorul a házba szénaszál és háztető és vágyszikkasztotta vályog ma nem ismerem meg az arcodat bárhol is állsz összehúzott szájjal kezed ökölbe izzadt…

Zsigerbőlma nem tudom a szavakat megint biztos kézenfogva sétáltak ebben a megfelelően nedves tavaszban cipőjükre nem ragadt a por csak a fűszálak, a zöld valami olyannyira határozott élet ami az én tétovaságomat nem, nem mondom meg még nekik sem pedig minden azt suttogja halkan,…

aki nem én, de akármanzardszoba.blog.hu/ 

Molnár Ákos: CsúzliMindig a honnan indulás nehéz.Pedig megvan hozzá a gyökér:anyám szülő és lovász, apáma gondos józan ész. Most márkapaszkodom, de az indulásmég mindig az: nehéz. Húsz-évnyi ragaszkodás és testvérekután az út feldereng, a szó meg-enged, a test indul is,…