most nem érek az égig

magamhoz is alig férek

a rést ásítás takarja ki

nő a tompa, puha kéreg

zsófi álmos

zsófi rémes

zsófi van még

zsófi képes

zsófi szeret

csak megint nem ér el

zsófi elég

zsófi elég

most nem érek az égig

pedig nap, mint nap

élek

Viharból

Sormintás reggeli fény zárja

az éjszakai latolgatásokat.

Sarkában lohol a kávé, kifröccse-

nő szavakkal szeretkezik a padlón.

Az ablak résein átcsusszan

a meleg. Szépen szeretnek

ilyenkor a virágok, bele-

nyújtóznak a földbe. Esőillatú

rögök vigyorognak a kannára

- lágy kezek, ujjon gyűrű -

a második esélyek nem kibúvók

nem lehet őket lepréselni

felköhögni a vizet

amit az éjszakába rejtőzött tó

nyomott le torkodon

kapkodsz

megint kapkodsz

Isten szerelmére

nem igaz

hogy

minden sziromban színek lüktetnek.

Gyengéden megsimogatom

lepedőmön szétterülő haját.

Magas házak tetején akadt felhőt

tuszkol szürke szatyorba a vihar.

- ügyelj a bójákra -

www.youtube.com/watch

(átszerkesztés alatt)